Az embereknek már nagyon régóta igénye a valós környezet minél tökéletesebb, valóság hűbb reprodukciója. Eleinte megelégedtek csak a hang, a zene életszerű visszaadásával. Már az is csodálatos élmény volt , amikor az egész teret betöltötte a muzsika, és az ember elfelejtette napi gondjait problémáit. Szinte hihetetlen, és fantasztikus, hogy régi és mai nagy művészek előadásában hallgathatjuk kedvenc műveinket. Megfizethetetlen az az érzés, amikor szinte együtt lélegzik hallgató és előadó, érezvén az a terem teljes atmoszféráját.
De az igény meg volt, és meg is van arra, hogy mind ez otthon saját környezetben is elérhető legyen vetített képpel. A projektorok, plazmák és a többcsatornás erősítők elterjedésével ez a probléma is megoldódni látszik. Szemtől-szembe kerülhetünk muzsikusokkal, színészekkel, és már nem csak a képzelet adja vissza a művész érzéseit, hanem a látható kép.
Sokszor probléma az akár hangban, akár képben túl dimenzionált reprodukció. Nagyon zavaró az, amikor a pár centi nagyságú autó úgy dübörög, hogy a falakat is le akarja bontani, vagy óriási kiterjedésű robbanás hangja éppen csak súrolja a hallásküszöbünket. A kép és a hang méretének és dinamikájának az összhangját úgy kell megválasztani, mint egy nagyzenekari műben a hangszerek elhelyezkedését és arányát a többiekhez képest.
A jól megválasztott eszközökkel felépített tér a, realitás egyedi, de megismételhető atmoszféráját építi fel, ami egy teljesen...más világ.
